Regisztráció | Bejelentkezés | Írj nekünk

visszaÚjra az afaroknál!

Megtaláltam és találkoztam azzal az afar családdal, akikkel 2011-ben is. A képen Mohammend látható, amint a két évvel ezelőtti, róla készült képet (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=267100736654509&set=a.267098539988062.67499.100000637548298&type=3&theater) nézi velem! Elképesztő volt újra találkozni régi ismerőseimmel. Guadgna ezt mondta Nekem : Aytassou, « now you are the king of my kingdom ». Kecskét vágtunk és egész éjjel mulattunk. Etiópia csodálatos!

           

 

Szomáliföldi gondolatok

 

Létezik is, meg nem is…Van önálló hadserege, kétkamarás parlamentje, kormányzati szervei, minisztériumai, van központi bankja, ami szomáliföld saját pénzét, a szomáliföldi schillinget bocsátja ki… Ugyanakkor mégsem létezik. Etiópián kívül a világ egyetlen országa sem, és az Egyesült Nemzetek Szövetsége sem fogadta el a szuverenitását, így a főváros- Hargeisa - inkább hasonlít egy elterebélyesedett falura mintsem egy fővárosra: nincsenek diplomáciai külképviseletek, nincsenek jelen a nagy multinacionális cégek, melyek Afrika legtöbb országában már aktív szerepet vállalnak a gazdaság működésében. A fejlett országok külképviseletei határozottan felszólítják állampolgáraikat: ne látogassanak a területre, vagy ha már ott vannak,  azonnal hagyják el azt. A konzuli segítségnyújtás nem lehetséges, egy de facto országban. Afrikában eddig 13 országban jártam, kilenc hónap alatt. Szomáliföld azonban kiemelkedik mindegyik általam bejárt ország közül. Itt élnek Afrika legkedvesebb, legőszintébb es legönzetlenebb emberei, akiknek a messziről jött fehér ember látogatása nem egy minél inkább kiaknázandó üzleti lehetőséget, hanem megtiszteltetést jelent. „Köszönöm, hogy itt vagy. Köszönöm, hogy meglátogattad Szomáliföldet. Kérlek, mondd el a világnak, ha hazamész, hogy itt nincs gépfegyverropogás, itt nincs erőszak, nézd, a pénzváltó az utcán tartja még éjszaka is több ezer dollárt érő pénzét..Köszönöm, még egyszer hogy eljöttél hozzánk, ha bármi gond van, szólj, itt vagyok a piacon minden nap.”- ilyen és ehhez hasonló monológok tucatjaival állítottak meg engem a helyi lakosok az utcán.

 

 

Segítség a bajban- Szomáliföldön

Szomáliföldi hangulat. Lövész az anyósülén, muszlim viselet. Elindultunk Djiboutiból Szomáliába, 380 km sivatagi út állt előttünk. Éjfél felé elakadtunk a homokban, nem volt semmilyen jármű a környéken. Csak négyen voltunk : Karina, egy tartalék sofőr, egy katona és én. 3 órája ástam a homokot és nem tudtam megmozdítani a kocsit.  Telefonon sikerült elérnem a rendőrfönököt, aki azt mondta, hogy lehetetlen lesz lejutnunk Hargeisába mert a következő 80 kilométeren még mélyebb a homok.  Azt tanácsolta, menjünk vissza Djiboutiba, es Etiópia felől kerüljünk.  Djiboutiba viszont már nem tudtunk visszamenni, mert az egyszeri belépésre jogosító vízumunk lejárt. Még egyszer felhívtam a rendőrfőnököt, és megmondtam neki, hogy csak előre tudunk menni, bármi áron.   Megígérte, hogy segít. Elfogadtam, de hozzátettem, hogy pénzem nincs, nem tudok fizetni a segítségéért. Azt mondta, hogy ne vicceljek, ha valaki bajba kerül, tőle pénzt kérni ellenkezik a Korán tanításaival. Utánunk küldött két landcruisert 20 emberrel, éjjel ! Amikor megérkeztek, hideg vizet és kólát is hoztak. A rendőrfőnök ráadásul még egy köteg pénzt is akart adni, mert félreértett, és úgy értette, hogy nincs pénzünk. Persze ne fogadtam el, de szerintem van mit tanulnunk ezektől a szomáliföldi emberektől.  Végül a 380 kilométeres utat 26 óra alatt tettük meg, 110 literrel. A rendőrfőnök és az emberei az utolsó kilométerig kísértek minket.

 

 

 

Kulonleges megtiszteltetesben volt reszunk, hiszen meghivast kaptunk a Szomalifoldi Parlamentbe. Egyeduli feher nokent bebocsatast nyerni es vegighallgatni a tradicionalis alapokon nyugvo Felsohaz mai napi uleset, mar csak jogaszi szemszogbol sem volt utolso.

 

 

Zárt közösségek nyomában az Omo-völgyében

A történet szöges ellentéte Dél-Etiópia, az Omo-völgyének nevezett terület, amelyen több tucat törzs és kultúra él, így Etiópia egyik legfontosabb turisztikai paradicsomává fejlődött az elmúlt években. Még ki sem száll a látogató a kocsiból és máris három szót hall a gyerekek és odagyűltek szájából: YOU! (Jelentése idegen, meglehetősen tiszteletlen forma) BIRR!! (Az etióp fizetőeszköz) valamint HIGHLAND!! (Az etióp ásványvíz megnevezése, mert a legtöbb víz a magasföldön ered). Tehát még meg sem érkezett az ember, máris több dologgal le akarják húzni. Ez felettébb negatív érzéseket árasztott bennem, és elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan tudjuk megoldani a helyzetet. Turistás pózolós- fotókra nem vagyunk kíváncsiak. Megdupláztuk tehát az ott eltöltendő időt és eldöntöttük, hogy a lehető legmélyére ásunk a dolgoknak. Így jutottunk el azokhoz a zárt, érintetlen Hamer, Body, Abore közösségekhez, ahol az emberek még nem érintkeztek az oda látogatókkal, így a fényképezés öröme újra az enyém lehetett: nem kellett megküzdenem a kéregető, turistákra szakosodott ’ál’ törzsi emberekkel.

 

 

 

Az Etiópia- Dél-Szudán és Kenya hármashatár környékén Hamer férfi mutatja legnagyobb értékét, a fegyverét.

 

 

Dél-Etiópiában a Hamer közösséggel dolgozunk már egy ideje. Itt a legnagyobb az egy főre jutó AK 47-esek száma Afrikában. A Hamerek mellett, Mursi, Abore, Kenzo, Dorze es Karo közösségeket meglátogatunk a következő napokban.

 

Megosztás

Hozzászólások

Hozzászólás írásához jelentkezz be!

Nincsenek hozzászólások.